2013. február 05. kedd 12:36

?Gázos? dekoltázs ? Morzsás száj

Írta:  Z.R.
Értékelés:
(13 szavazat)

Lehet, hogy ez csak az én perverzitásom, de mostanában gyakran járok úgymond ?nyitott szemmel" az utcán. Nézem az embereket a boltban, a hivatalokban és az autószervizben is, ahol dolgozom. Figyelem viselkedésüket, a mozdulataikat és (tényleg beteges lehetek) de élvezem!

A minap egyedül voltam az autógáz szervizben, csak a szerelők neszeltek a műhelyben. Megírtam az e-maileket, intéztem a telefonokat, szokatlanul nyugalmas délelőtt volt. Kimentem a műhely elé, leültem a padra és élveztem a tavaszi napsütést.

Az emberek jönnek, mennek, rohannak, sietnek, intézkednek. Mindenkinek dolga van, általában lesütött szemmel, vagy maguk elé meredve, robotmódra gyalogolnak, kanyarodnak autóikkal ide-oda a telephelyen belül, mint a hangyák a bolyban. Gondolkodnak, üres tekintettel telefonálnak, vagy füldugóval a fülükben, üvöltő, ?tuc-tuc" zenét hallgatnak, így zárva ki abszolút a lehetőségét annak, hogy bárkivel kommunikálniuk kelljen.

Az ölembe vettem egy zacskó sajtos pogit, és azt kezdtem majszolni, a gázszerviz előtti padon nagy nyugalmamban.

Nyamnyogásom közepette egy feltűnő hölgyet veszek észre, aki éppen szalad a szervizünk felé. Nagyon csinos, magas, 35 körüli, irigylésre méltó érett csinibaba a teltebb fajtából... és szalad pont felém! ? miközben én nagyban rágok. Miniszoknyában, tűsarkúban indult el reggel otthonról, de szerintem már megbánta, mert egyáltalán nem lehetett könnyű ilyen szerelésben szaladni. Rendkívül dekoltált a felsőrésze, jegyzem meg magamban, és irigykedve vizslatom nő létemre én is a hullámzást a nyaka alatt, ahogy futva közeledik! Hatalmas kebleit ? rohanás közben ? az ?E" helyett, ?D" kosaras cicifix próbálja kordában tartani, de azok iszonyatos hullámzásba kezdenek ide-oda, a kocogásnak köszönhetően. Őt is zavarja a hatalmas súlyok röpdösése a mellkasán, próbálja is lefogni egy kicsit a táskájával buja testrészeit, ráadásul elejti a telefonját nagy futtában. Miután felvette, folytatja a rohanást a szerviz ajtaja felé. Szorítok neki, hogy mielőbb ideérjen, és ezen a kínos helyzeten ő is és én is mielőbb túljussunk, de nem jut eszembe semmi. Figyelem a hölgyet, amint szalad, és hirtelen azt látom, hogy a hatalmas dekoltázsból kacéran előbukkan, az egyik (jobb oldali) méretes kebel, ami zabolátlanul átlendül a top és a kosaras melltartó felett, és most már a hölgy nyakából csüng alá egészen a hasáig...! ...Viszont legalább megérkezett! Huh! Nagy fújtatások közepette kapaszkodik a mellettem lévő bejárati ajtóba, és még nem tud megszólalni a lihegéstől, ami nem is baj, mert még én is küzdök az esemény előtt leharapott fél pogácsámmal a számban. Amikor látja, hogy hihetetlen módon, de talán ide tartozhatok a szervizhez, elengedi a kilincset és egészen közel áll velem szemben és azt mondja fátyolos hangon: ?De jó, hogy itt vagyok!" ? majd elereszt egy mosolyt. Addigra én is lenyelem nagy nehezen a falatot, de nem osztom meg vele az épp aktuális gondolataimat a kebléről, és a rövidtávfutói teljesítményéről... Nagyon erőltetve, egy félmosollyal kinyögök egy ?Jónapot"-ot neki, de nem tudom, hogyan reagáljak, kattog az agyam, és nagyon sajnálom szegényt.

Nagyon-nagyon kínos! - gondolom magamban, és saját érdekemben, kerülve az esetleges kellemetlen kommunikációt, előre sétálok a műhelybe a biztonságot adó recepcióspult mögé ? csak úgy ?mellesleg" -, és megkérdezem leszegett fejjel: ?Miben segíthetek?" Magamban: ?Melltartót nem tartunk az Ön méretében!" A hölgy egyáltalán nincs tudatában, hogy mi is történt vele futtában, gondolom a nagy izgatottságtól kivételesen nem foglalkozik az amúgy tökéletes ruházatával, csak elmondja, hogy ezért a Toyota-ért jött, amit tegnap alakítottunk át gázosra, a férje már lerendezte az anyagiakat, de neki rohannia kell a gyerekekért, csúszásban van a soppingolás miatt. Csak bambulok magam elé, mint aki ott sincs, és már valahogy nem akarok ?figyelni"... Az autógáz beszerelés utáni átadást az egyik szerelőre testáltam rá, aki aránylag gyorsan, szigorúan a linoleumot bámulva, nagy nehezen átadta az autót. A többiek összeszorított fogaik között ki-kitörő röhögéssel kukucskáltak a konyha felöl. Azt hiszem mára -, de lehet, hogy jó néhány hónapra is elég lesz nekem ez a ?kis" trauma...

Amikor a hölgy besétál a recepcióhoz, hogy ?köszöni szépen és minden jót, és majd a háromezres szerviznél találkozunk", stb., akkor az én ?kebelbarátnőm"-ön megesik a szívem! Azon gondolkozom, hogyan tudnám tálalni diszkréten a csupasz dekoltázsának tényét, amikor hirtelen megfogja a karomat, egészen közel hajol egész testével hozzám, és azt mondja: ?Ne haragudj, csak szólni szeretnék, hogy morzsás a szád." ? és nagyot mosolyog ismét, majd segítőkészen mutogatja hatalmas vörös körmeivel, hogy hol vannak a morzsák a szám körül. Lesöpröm, aztán arra gondolok, hogy ?milyen jófej", segítőkész, figyelmes ez a hölgy, csak kár, hogy kint van a melle!

Megköszönöm, és nézem a papírokat fásultan tovább, aztán egy hirtelen elhatározással felé fordulok. Ő már a kijárat felé vonul, már menne el. Mivel már elköszönt, és nem figyel, utánaszaladok, és most én kapom el a karját. Amikor felém fordul csak ennyit tudok mondani: ?Neked meg kint van a melled." A nő lenéz, és észreveszi, hogy valóban a válltáskája alatt ott lapul kiterítve a hatalmas jobb oldali keble. Tényleg nem tudtam, hogyan fog reagálni, ezért érdeklődve néztem a szituációt. Ennyit mondott:
?Jaaaj! Már megint ez a huncut cici! Mindig kiesik." ? és mosolyogva megköszöni, hogy szóltam...

Mintha egy kő esett volna a szívemről, annyira megkönnyebbültem! Olyan feszültség és nyomás alól szabadultam, ami számomra
nagyon megterhelő volt lelkileg. Ezek szerint én is ?jófej, segítőkész és figyelmes" nőként maradok meg a tudatában (nem mintha számítana), de majd ha meséli valakinek a sztorit, biztos, hogy jó színben tüntet fel, és utólag is mindig megköszöni, hogy szóltam neki cici-ügyben. ?Gázos" egy dekoltázs! ? mosolyodom el, ahogy kimegy az ajtón.

Már otthon vagyok, amikor véletlenül a tükörbe nézek, és meglátom az arcomat. Két hatalmas morzsa éktelenkedett egész nap a szám körül a délelőtti pogácsa maradékaként. ?A kis sunyi..., nem szólt, hogy még maradt...!"- mondom hangosan, és mérgesen lesöpröm a maradék pogácsát az arcomról... - így tegyen jót az ember!

Néhány hét múlva ismét találkozunk. Már messziről mosolygunk egymásra, mint a vadalma! A ?Gázos Dekoltázsos Csaj!" ? mosolygok magamban. A ?Morzsás-szájú Gázos Csaj!" ? mosolyog magában...

A felszínes kapcsolatok az közös élmények által válhatnak barátivá!

www.autogazasz.hu

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned