2013. február 16. szombat 11:09

Mese

Írta:  Dr. Madlovits Péter
Értékelés:
(15 szavazat)

Mese az autós bácsiról a hercegkisasszonyról és a gázautózásról.

 

Kedves Gyerekek.

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy csúnya rossz autós bácsi aki nagyon szerette az autókat, a lányokat és a csokoládét. Ez utóbbi kettőért ugyan még kifejezetten nem bünteti az állam, nem úgy mint az elsőért, így hát a jó állam, gondos szadistaként szép lassan egyre több terhet akasztott szegény autós bácsi nyakába. Olyanokat kezdett rajta követelni, hogy súlyadó, meg kötelező biztosítás, aztán amikor ezeket cégre vette akkor meg cégautó adót is. Mindez még nem lett volna elég a jó államnak, de elkezdte az égbe emelgetni az üzemanyagoknak az árát, és ráadásul okosan hagyta az autós bácsiknak, és nem csak ebben a mesében szereplőnek, hanem mindegyiknek, hogy végletesen eladósodjanak a féltett kis kincseik megvásárlásával. De a mi autós bácsink nagyon szívós fajta volt, ő aztán elhatározta nem hagy ám fel az autók szeretésével, sem nem ül fel mindenféle népek szokásainak aki együtt szeretnek közlekedni erre, meg arra. Aztán még volt ennek az autós bácsinak egy csúnya és igen gőgös elképzelése arról, hogy az autót, legalább hat hengeres motor hajtja, egy kétszáz tagú ménessel, és nem csilingel mindenféle elektromos hang benne, sem nem szúrja ki a szemét holmi komfortelektronika, sávelhagyást figyelmeztető fenékrezgető, vagy kötelező kávézásra felhívó piktogrammocska. Ráadásul ez a bácsi szerette a szép
vonalakat és nem gondolta, hogy szüksége volna a lakása árát egy olyan guruló fémbódéba fektetni aminek gyors örgedésével minden évben elveszti legalább az érte kifizetett összegnek 15 %-át. Tudom Gyerekek, hogy ez a bácsi nagyon buta, önfejű, ráadásul magamutogató és nem hajlandó a folyóban sem a többi birkával a sodrásirányban úszni, de ugye meg sem született volna ez a mese, ha mondjuk úgy gondolkodik mint mások és vásárban a sok-sok fél krajcárján beszerzett volna egy szép modern kisfogyasztású dízelautót. De nem így történt. A bácsi ragaszkodott a szokásaihoz és ezért vett magának kevés félkrajcárért egy nagyon szép és elegántos nagy benzinfaló tepsit amit régen burkusországban gyártottak, hercegeknek meg grófoknak. Úgy is érezte magát a finom bőrben meg rózsafával kiverve mint egy király, nézett szerte széjjel a faluban, hogy ki lenne szebb és okosabb nála, és senkit sem talált, míg nem eltelt néhány fertályóra és feltűnt néki, mennyire gyakran látogatja az autóitatót, és az milyen sok pénzébe is kerül, főleg mert az az állam akiről már beszéltünk egyre emelgette az itatni való üzemanyag árát. Drágább lett egy liter mint egy tábla jófajta csokoládé, mint egy liter lőre, és sokkal drágább mint az a liter UHT tej amit a Riska adott néki miután lenyelette vele a szaniolt, a zárókupakot a pasztőrizáló géppel együtt. Ejnye beh elkeseredett az autós bácsi! Hát nincs-e széles világon aki megértené Őt ? Hát az állam bácsi királyai mindig csak kényszerítenek és csavargatják ki a kezéből a nehezen megtermelt kalászt és sódart ? Hol az igazság széles-e földön, ha már nem jár köztünk Mátyás király sem. Eképpen búslakodott miközben havonta egy rendes atyafia keresetét úgy jó száznegyvenezer félkrajcárt hagyta az autóitatóban, amikor is merő véletlenségből elé toppant a világszép hercegkisasszony és megkérdezte:

- Miért búslakodol te autós bácsi ?

Mire az így válaszolt:

- Tudja kisasszonykám nagy az én terhem! Szabályszerűen telitankoltam ezt a szép burkus tepsit fogyasztási adóval, áfával, kőolaj készletezési díjjal, és mégsem hajthatom ki a végtelen Óperenciába, mert ezekkel nem megy egy tapodtat sem.

Mire a hercegkisasszony:

- Nem úgy van az jóember ! Van még csikótojás e kies határban, csak nem figyelsz rá.

- Hej megörült az autós bácsi de nagyon, meg kíváncsi is lett a csikótojásra, ha már egy világszép hercegkisasszony ajánlgatja és meg is kérdezi, mi is légyen az, mire a hercegkisasszony elneveti magát és ezt mondja:

- Hát az autógáz buta parasztja ! A hercegség már minden hintója azzal működik, lássa csak az enyémet.

Elkomorodik erre az autós bácsi, mert eszébe jutott öregapja tanácsa aki elmondása szerint azt réges-rég a Hétszűnyű Koponyányi Monyóktól hallotta, hogy az ?Üzemanyag neve Benzin" meg még emlékezett arra az időre amikor mások ezüstszínű palackokkal a szekér hátuljában hajtották a ménest, amitől ez az autós bácsi már akkor is igen félt. Azért hát összeszedte a bátorságát és megkérdezte:

- És tessen mondani fenség, nem túl veszélyes, meg bonyolút az? Megéri-e a belefektetett félkrajcárokat, és leginkább nem lesz-e káros az a jó burkus tepsinek?

Mire akirálykisasszony azonnal elővette az összehajtható oktatótábláját és ezt mondta:

- Jaj te szegény ! Nem veszélyes az mert olyan rendszerek vannak amelyeket az óperencián túl tündérek és koboldok találtak ki,
ráadásul minden henger külön-külön vezérelhető. Ezek az elektronikus manók és boszorkányságok tökéletesen égetik el azt a gázt, ráadásul olyan olcsó, hogy nem csak csokoládéra, hanem a menyecskékre is jut a félkrajcárokból. A burkus tepsi pedig meg sem érzi, esetleg a magasabb hőfokú robbantgatások miatt lészen kissé gyorsabb a hátsó fertály elhasználódása, de azt a jó sár meg a levegő is rongálná. Aztán meg tuggya meg kend, hogy az a gáz magától a hétfejű olajfinomító sárkányától származik, ezért nincs benne annyi káros anyag mint amennyit az benzinből a levegőbe enged, és maga se kívánná hogy az állatai megfulladjanak a kénköves menkűtől amit mostanság belélegzünk.

Aztán ahogy jött, szélsebesen összehajtotta a prezentácijós tábláját és eltűnt, mintha ott sem lett volna. Gondolom azért, nehogy válaszolni kelljen az autós bácsinak arra a kérdésére, hogy nem volna-e egyszerűbb fele hercegségét neki adni, megszüntetve ezzel egyetlen csapással minden szörnyű bánatát.

No Gyerekek a válaszokon igen csak elcsodálkozott az autós bácsi, tüstént fejszámolást végzett, és elhűlt az eredményen. El is indult világgá megtudakolni, igaz-e a világszép hercegkisasszony története. Nem telt bele egy szűk esztendő, és meg is bizonyosodott, meg fel is világosodott, nem volt hiába a nagy út a tengernyi megpróbáltatás. Kiderült az is, hogy a beépítéshez szükséges félkrajcárja fél esztendőn belül megtérül és aztán már minden egyes úttal félkrajcárokat nyer. Az is kiszámolásra került tudományos alapon, hogy az eddigi száznegyvenezer félkrajcárja helyett egy hónapban, jó ha hatvanezer félkrajcárt hagy az autóitatóba.

Nem is volt rest az autós bácsi, bement az Autogáz Ászhoz és azóta is boldogan száguldozik fel s alá a szép burkus tepsivel amíg együtt meg nem halnak, vagy simán szét nem rohadnak. A világszép királykisasszonyt azonban az autós bácsi soha, de soha nem felejtette el.

Aki nem hiszi járjon utána.

Itt a vége fuss el véle, lehetőleg gázzal pöfékelve......

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned