2009. szeptember 18. péntek 11:53

Nőként az autószervizben?

Írta:  Z.R.
Értékelés:
(17 szavazat)

Mint általában a nőknek ? így nekem is ? mire is kell az autó? ? tettem fel magamnak a kérdést egy alkalommal, amikor egy koszos, büdös, hangos és sötét autószervizben voltam kénytelen eltölteni egy fél délelőttöt. Az autóm egyszer csak ? útban a hipermarket felé ? fura, vészjósló hangok kíséretében rángatózni kezdett, ezért az első, utamba eső autószerviz felé kanyarodtam (pedig addig a napig soha életemben nem jártam szervizben).

Mintha egy idegenek által megszállt űrbázison tettem volna ki nyolc centi magas sarkú körömcipőcskéimet... Pont valami ragadós, tocsogós, sötétbarna foltba sikerült bele libbenteni az előbb említett, múlt héten beszerzett topánkáimat.

Enyhén szólva is furcsán néztek rám az ?űrlények", mikor elmondtam, hogy az én autóm öt perccel ezelőtt elkezdett ?rángatózni", és nagyon aggódom, mert vásárlás után fodrászhoz kell mennem, ahova előre egy hónappal kell időpontot foglalni, és ha most nem érek oda, akkor legközelebb csak két hónap múlva tudom a hajamat újrafestetni, és ezt nyilván ?nem akarhatják!" ugyebár...!

Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy a három-négy ? látványomtól enyhén sem lehengerelt ? ?ufó" vagy egyszerre köhögő-rohamot kapott, vagy a kitörő röhögésüket próbálták krákogással leplezni. Azt szerettem volna hinni, hogy inkább csak valami globális, egész ?űrbázist" érintő megfázással küszködnek mindannyian, így papír zsebkendőt tettem az arcom elé biztos, ami biztos alapon.

Aztán az egyik kék Kezes-lábasos, azt mondta, hogy itt egy szék (?) a műhely sarkában, foglaljak helyet és várjak, amíg befejezik az épp bent álló autót, és akkor megnézik a ?rángatózás" okát.

Hát, így ültem másfél órát egy koszos-büdös, hangos és sötét autószervizben, ahol volt időm gondolkodni, hogy mire is kell nekem az autó...

Arra jutottam, hogy: pusztán csak azért van rá szükségem, hogy elvigyen A-ból B-be. Vásárolni, gyerekeket furikázni ovi, iskola, edzés, külön órák, ügyintézés, fittnesz terem munka, ide-oda... Soha nem is érdekelt és a mai napig sem érdekel, hogy hogyan működik szerencsétlen jószág, hiszen a jogosítványom megszerzésénél is csak nagyokat mosolyogtam miniszoknyában a kibelezett kispolszki mellett a vizsgabiztosra, amikor a kerékcserét húztam kérdésként. Visszafogottan visszamosolygott, miután felolvastam a kérdést, majd annyit mondott ? miközben frissen lakkozott 2,5 centis körmömre meredt ? ?Jó lesz szóban is...!" ? de a bajsza alatt elnyomott egy halvány mosolyt, nyilván szívesen megnézte volna, hogyan szerencsétlenkedem miniszoknyában, tűsarkúban, D-kosaras topomban a kispolszki mellett. De aztán vagy megszánt, vagy nem akart totál lealázni, hiszen valószínűleg ? gondolta magában ? egy ilyen nőnek (!) soha, de SOHA nem kell kereket cserélnie, mindig lesz, aki megcsinálja helyette! Persze én is így gondoltam, ... de most: ?rángatózni" kezdett a kocsim...

A kékoverálos ufók jöttek-mentek, engem szinte semmibe véve, aztán két óra elteltével az egyik azt monda: ?Ide kéééne áááni a ótóval!" ? aztán mutogat az ?űrbázis" egy még sötétebb részébe befelé... ?Igen, máris!"- ugrok fel segítőkészen, és odarángatózok autómmal az irányított helyre. Kiszállok, és rögtön vissza is ülök a már megszokott ?kuckómba".

Éppen hogy csak elhelyezkedek, és ismét gondolataimba merülnék, mikor jön az ismerős tájszólásos ?ufó", és azt mondja,
mintegy lemerülés előtti lassított üzemmódban: ?Szóóóval aaaz eggyik gyeeetyakábeeel eeel vaaan szakadvaaa, kéééne egy mááásik. Eeel mééész éééte?

?Tessék??? Mit parancsol? Mit csináljak?" ? tényleg nem értem. Aztán egy ?feltöltött üzemmódú másik droid" megszán minket, hogy nem jutunk egyről a kettőre, és segít. ?Azt mondja, hogy el kéne menni gyertya-kábel-ért!" ? kiabálja az illető, mintha fogyatékos lennék. Szó ami szó, tényleg úgy is érzem magam, mint egy gyengeelméjű, mert ismerem a gyertyát is meg a
kábelt is külön-külön, de így, hogy ?gyertyakábel" még nem találkoztam ezzel a tárggyal, hát még hogy ÉN vegyem is meg!? ?És hol lehet ilyet beszerezni?" ? persze, segítek, amiben tudok, csak érjek oda a fodrászhoz időben! ?Arra, három sarokkal arrább van egy bolt, ott adnak." Aha. ?És én menjek el? Na jó. Haladjunk, haladjuk!" ? azzal kitépek egy papírt a határidőnaplómból és felírom mit is kell vennem: ?GYERTYAKÁBEL". Elindulok.

A cipőm nem épp gyaloglásra készült, maximum a kocsiig tudok benne biztonságosan elmenni. Fáj is a lábam, és a friss pedikűrömnek is annyi lehet! A három sarkot oda vissza kb. 30 perc alatt tettem meg, de szerencsésen visszaértem.

Odaadom a ?lemerülő-félben lévő droidnak", amit vettem, és mennék a jól megszokott helyemre várakozni amolyan ?jókislány" módjára, de addigra már egy szőrös, izzadságfoltos ingű taxisofőr terpeszkedik rajta. A lábaim leszakadnak... Nézek körbe, hogy hova tudnék támaszkodni az elkövetkező órákban, mikor üvöltés hallatszik: ?KÉSZ A CICAMICA AUTÓJAAA!"

?Jaj de jó! ? pironkodva gondolom csak, hogy talán rólam van szó, és körbenézve erről meg is győződöm, mivel inkább ?girhes kandúrok" vesznek körül, semmiképpen sem ?Cicamicák"! ?Én lennék...!" ? kiáltom hálásan mosolyogva. ?Ilyen hamar? Szuper! Mennyi lesz???" ? kérdezem leplezetlen örömmel. ?Tízezeee...!" ? kapom a rövid választ. (!) ...

... Jaj de jó? Szuper? Na, ezt azért most már nem mondanám...!!! ? gondolom magamban, de persze kifizetem a pénzt, és amilyen gyorsan lehet, elhagyom az ?űrbázist" az összes macskazabáló, fura ufóval együtt... Irány a fodrász! ? dorombolom megkönnyebbülve a fogaim közé, miközben beszállok a kocsimba.

Másnap már boldog mosollyal sikerül lemennem az edzőterembe. A lépcsőző-gépen éppen mesélem a történetemet néhány edzőtársamnak (akik szintén ?cicamicák", és akik együttérzően bólogatnak), és mélységes megbotránkozással csóválják
a fejüket, hogy hát, igen, ők is voltak már ilyen helyzetben...

Ekkor egy lány a terem másik sarkából odajön hozzám, és a kezembe nyom egy névjegykártyát, miközben ezt mondja: ?Ne haragudj, hallottam a történetedet, ezért odaadom a névjegyemet. Én ?Ebben!" www.autogazasz.hu az autószervizben dolgozom ? közben mutatja a névjegykártyát. ?Ha megint elromlik a kocsid, esetleg vizsgáznia kell, vagy bármi gondod adódik az autóddal, gyere el hozzánk! A recepciónál keress engem!" ? és az öltözők felé magabiztosan mosolyogva távozik.

Később az öltözőben megnézem a névjegyet: Autógáz Ász Kft.... Remélem, hogy soha nem kell odamennem, de azért berakom a névjegyet a tárcámba, hiszen ha gondom adódik az autóval, legalább látok majd egy hozzám hasonló ?Cicamicát" a rideg, barátságtalan és visszataszító ?Girhes Kandúr Űrbázison"!

Körülbelül két hónap elteltével pakolgatom a tárcámban a papírokat, kirakom a számlákat, csekkeket, és akkor a kezembe kerül az Edzőtermi Lánynak a névjegye, és mintha visszhangozna a fejemben: ?vizsga, vagy bármi gond...", és egy kósza gondolattól vezérelve megnézem a forgalmimat, mikor fog lejárni ...

Hááát, ez lejárt!!! ? tudatosul bennem hirtelen. A következő lendülettel már a kocsimban vagyok, és megyek a névjegyen található címre. Autógáz Ász Kft.  ? Űrbázis ? teszem hozzá félmosollyal a képemen.

A recepciós pultnál az Edzőtermi Lány! ?Jaj, de jó! Egy ismerős arc!" ? jobban örülök neki a kelleténél, mert az elmúlt szervizes élményem, még rémálmaimban azóta is kísért... A recepció és a műhely is világos, tiszta, az emberek kedvesek, ásványvizet
és kávét kapok. Az ügyfélváróból hangszigetelt üveg mögül nézem kávéscsészével a kezemben az autómat, közben dumcsizunk. Mellettem egy másik lány áll (mellesleg egyértelműen ő is ?cicamica"!). Figyeli az autóját, közben telefonon egyezteti a holnapi tennivalóit, a kislánya mesekönyvet nézeget az egyik fotelben, halkan megnyugtató zene szól...

Amikor kész az autóm, udvarias, kedves, ?megmosott kezű" autószerelő hozza be a kulcsot, és megkérdezi kiálljon-e a műhely elé az autómmal, vagy én szeretnék. Amikor hozzám szól, megrémülök, mert hirtelen azt hiszem, megint alkatrészért küldenek és
lenézek a lábamra, hogy melyik cipőm is van ma rajtam, de szerencsére itt nem adnak feladatot. A szerelő nyugodtan és érthetően elmondja, hogy néhány hónapon belül ezeket és azokat az apróságokat meg kéne javíttatnom majd az autómon, hogy később ne hirtelen jelentkezzen problémám. Elmondja azt is, hogy alkalmanként át kell nézetni a legjobb kocsikat is, ugyanúgy ahogy a fogorvoshoz is elmegyünk félévente ellenőrzésre, és ha már úgyis ott vagyunk, leszedetjük a fogkövet... ?Vagy: - Hogy még érthetőbb legyek" ? mondja kedvesen a szerelő, ?mindenki tudja, hogy őszülő halánték ellen nem jó a dauer, ugyanis attól még nem lesz senki platinaszőke, mahagóni vörös vagy kékesfekete...! ? mondja segítőkészen.

Jé! ? örvendek magamban ? Ez az én nyelvemen beszél! A Föld nevű bolygón vagyok, és emberekkel kommunikálok! Nem győzöm köszöngetni a segítséget, és megígérem, hogy jövök legközelebb is.

Már hazafelé hajtok, amikor a piros lámpánál megsimogatom a kis kocsim kormányát, és könnybe lábadt szemmel megfogadom ?neki" jobban fogok rá vigyázni... Ahogy ?őszülni" kezd a halántéka, elviszem ?festésre", és csak utána jöhet a ?dauer"! ? vagy valami ilyesmi..., ha jól értettem...

www.autogazasz.hu

Megtaláljuk a közös nyelvet!

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned