2013. február 21. csütörtök 16:32

Nyugis nap

Írta:  Z.R.
Értékelés:
(17 szavazat)

 

Egy szokásosan ?nyugis? pénteki nap

(hullával, rendőrökkel, kínaival, nőgyógyásszal, pappal és persze autókkal?)

 

 

Péntek! Jaj de jó, végre péntek. A péntek mindig egy kicsit laza idebenn az autószervizben. Gondoltam elintézek pár privát dolgot idebentről, úgyis nyugi lesz. A kolléganőmmel (aki Barbara és az unokahúgom illetve a barátnőm is) mosolyogva köszöntjük egymást, szerintem ő is örül, hogy péntek van, a hét korábbi napjai elég zsúfoltak voltak, de a péntek?,! a péntek mindig nyugis, így szokott lenni.

 

Éppen beszélgetésbe elegyedünk a hétvégéről, amikor bejön egy kínai férfi a műhelyünk ajtaján (közel van a Sárkány Center!), és komolyan megáll a recepciós-pulttal szemben és ezt mondja:

- Kiszi puff, nem mety, nem mety gász, nem mety? - csóválja a fejét, széttárja a kezét és csak mondja: - nem mety. Tud szegítni nekem? ? és kérdőn néz a kolléganőmre.

Barbara csak nézi, elgondolkodva nézi a kis kínai figurát, majd komótosan elővesz egy munkalapot és megkérdezi:

- Neve? ? és tollal a kezében várja, hogy emberünk lediktálja a nevét, aki még azt sem tudja mondani, hogy ?jónapot?, csak azt, hogy ?nem mety?. Az ember ezt mondja:

- Kiivomuhpeji cukiconuki. ? vagy valami ilyesmi. ? Barbara tollal a kezében, még az íráshoz lehajtott fejjel rám néz, én pedig próbálom visszafojtani a röhögésemet, majd felteszi a tollat a munkalappal együtt a pultra és ennyit mond hangosan és nagyon tagolva:

- IDE LEÍRNI KÉRNEM TIED NEVED!!! ? a kis kínai megérti és elkezdi írni a nevét kínai betűkkel. ? én kimegyek röhögni a konyhába, mert már fejben lejátszottam a számlázási folyamatnál felmerülő nyelvi problémákat. Barbara tartja a frontot a pultnál, majd kiabál:

- Gyere Rita jöttek!

 

Visszamegyek a pulthoz, két fekete ruhás ember áll a bejárat előtt.

- Miben segíthetek? - kérdem tőlük, miközben a kis kínaira nézek, aki percek óta csak a nevét írja, majd visszatérek a feketeruhás emberekhez.

- Van egy autónk, azzal jöttünk, szeretnénk megnézetni, gáz kellene bele. ? mondja az egyik, és mutogat kifelé.

- Rendben, nézzük meg! ? mondom én és kimegyek az autóhoz, ami valóban nagyon szép nagy fekete, valami limuzin-féle, én ilyet még nem láttam, de ha benzines, biztos lehet bele gázt tenni! Gondoltam megnézem a csomagtartót, hiszen odakerül a gáztartály.

- Kérem mutassák meg a csomagtartó részt, szeretném megnézni a gáztartály miatt. ? az emberek kicsit értetlenkednek, de végülis belegyeznek, és kinyitják a kétfelé nyíló hatalmas csomagteret, amiben egy koporsó van. ?Ez egy HULLASZÁLLÍTÓ!?- esik le a tantusz, és rögtön rosszul leszek (a Kőbányai Temető is közel van!). Na mindegy, a tartályt valahova rakni kell, és addig, amíg nem látom, hogy hova fog kerülni, megkérem őket:

- Legyenek szívesek kivenni ezt aaaa koporsót ? ugyebár?, és akkor megnézhetem a tartály helyét! ? mondom szakmailag megalapozva, nagy hozzáértéssel. A feketeruhás férfiak (továbbiakban: hullaszállítók! ? Szent Ég!) értetlenkednek, azt mondják:

- Sajnos nem szabad kivenni a koporsót, mert test van benne, csak erre visszük a koporsót a temetőbe és gondoltuk ? mivel útba esnek ? beugrunk elviekben megbeszélni az átalakítást.- mondják tényszerűen.

- Szóval egy hullával jöttek ide? ? kérdem legújabb barátaimtól, a hullaszállítóktól.

- Igen. De ha muszáj, és nem árul be a főnöknél, akkor kivehetjük?! ? mondja az egyik, aki elsőre megbízik bennem, hogy nem árulnám el.

- Nem-nem-nem-nem!!! Nem kell kivenni! ? mondom, mert elképzeltem, ahogy a kamera felveszi az udvaron, ahogy a hullát pakolgatjuk ide-oda.

- Akkor hova rakják a tartályt? ? érdeklődik a másik, aki csak később fogadott a bizalmába.

- Hát, gondolom valahova a hulla mellé, vagy mögé, vagy alá, vagy?. Majd a fiúk megoldják! ? zárom rövidre. ? Fáradjuk be az irodába megírom a papírokat!

Bemegyünk a recepcióhoz, a kolléganőm, már a falat kaparja, mert a ?kiszi kinai? még mindig ír, vagy inkább rajzol. Felveszem - a hullaszállító barátaim, meg az autójuk adatait -, adok egy időpontot, és alig várom, hogy elvigyék a hullájukat az udvarunkról.

- Viszont látásra! ? kiáltom utánuk, aztán átgondolom milyen hülyeséget mondtam. ?Viszont látásra?? ? hullaszállítóknak? ? eddig nem is ?nyugis? ez a péntek!

 

Visszamegyek a pult mögé, ránézek a barátnőmre, aki segítséget kér puszta tekintetével a ?kis kínai?- ügyben, aki alig éri fel a pultot. Ekkor fogom, kihúzom a papírt a tolla alól és azt mondom:

- ELÉG LESZ! NEM ÍR TÖBBET! IDEAD NEKEM KOCSIKULCS. ? megérti. Beszélek én is ?piaciul?! ? jegyzem meg magamban, majd kirobogok a kulccsal a műhelybe, átadom a fiúknak. ? ÜLJÖN LE! VÁR PICIT! ? mondom neki, majd gyorsan a kezébe nyomok egy Playboy-t.

 

- Hűűű! ? mondom a Barbarának.

- Hűűű! ? mondja ő is. ? Súúúlyos! Te mit csináltál a ?Men in Black?-ekkel olyan sokáig? ? kérdi tőlem naívan.

- Felvettem egy hullaszállítót átalakításra. ? mondom erőltetett közönnyel a hangomban. ? Hullával. ? teszem hozzá.

- Mi van??? ? kérdez vissza, de nem tudom elmesélni a részleteket, mert ismét nyílik az ajtó.

 

Egy középkorú színpatikus, sármos férfi jön be rajta. (Egy autószerelő műhelyben felüdülés ilyen ápolt, önmagára és a ruházatára is nagyon igényes férfit látni, aki ellebeg illatfelhőjén a pultig.)

- Szép Jó Napot a Kisasszonyoknak! ? üdvözöl bennünket az Ezüstróka, akinek ? így közelebbről nézve ? még a szeme sem áll jól!

- Jónapot! ? mondjuk szinte egyszerre a Barbussal.

- Miben segíthetünk? ? ez is egyszerre volt! (Ez azért már egy kicsit kellemetlen, mármint a túlzott szolgálatkészség?, de:) az Ezüstróka elkezdi:

- Van nekem egy Renault Candy-m. Meg kéne csinálni, valami nem klappol az alapjáratnál. Most el kell mennem, mert műtétem lesz, de délutánra visszajönnék, addigra lehetőleg legyen kész. ? mondja búgó baritonján. Mi bólogatva figyelünk, majd a kolléganőm megkérdezi:

- Milyen műtétje lesz? ? kérdezi egy kicsit személyeskedve, de a Róka koma nem jön zavarba.

- Kiveszek egy méhet. ? mondja, majd a kulcsot a kezembe nyomja, és kimegy az ajtón.

 

Mi egymásra nézünk, és elkezdünk röhögni, majd bepisilünk, annyira röhögünk (valószínűleg nőgyógyász vagy boncmester ki tudja?), a kínai, a Playboy-jal a kezében szintén röhög, de kizárt dolog, hogy értette ezt a sok magyar szót, amit hallott! Ezen is röhögünk, hogy a kínai, aki nem beszél magyarul, röhög velünk azon, hogy ?kiveszek egy méhet?! A könnyeinket törölgetjük, amikor bejön egy fiatal srác. Azt mondja:

- Már hátra álltam a kocsimmal, csinálják már a fiúk, addig leülök jó?- és felvesz egy másik Playboy-t, belemerül. (Ott az a sok autós újság, meg HVG, de a Playboy-ok már rongyosak!)

Összenézünk a kolléganőmmel, abbahagyjuk a röhögést, rendbe tesszük magunkat, majd hátramegyünk, hogy a fiúknak elmondjuk: igen, tudunk a fiatal srác kocsijáról, aki most állt be. A Srác autójában már benn ül bal elöl egy szerelőnk, és írja a km-óra állást, amikor egyszercsak egy hatalmas kutya feje jelenik meg a hátsó ülés felöl és egy centire a szerelő fülétől lihegve csöpögteti a nyálát a szerelőnk vállára. A kutya a következő pillanatban nagy cuppogós nyelvcsapásokkal elkezdi nyalni a szerelőnk fülét, aki a rémülettől megmerevedik, és remegve, némán hagyja a hálás köszöntést az amerikai bulldog-tól! Szakadunk a röhögéstől megint, és egymásra sem kellett néznünk?! A szerelő kiszáll a kocsiból és szaftos fülét törölgeti egy gépronggyal, közben persze mondja a magáét, de mi már bemegyünk, mert nem bírok többet nevetni, fájnak a nevetőizmaim!

 

Visszaérve a recepciós pulthoz a kis kínai ugrik elénk, mint valami útonálló és ezt kérdezi:

- Kész gásZ? Mety ótó? Ninc puf? ? és izgatottan ugrándozik mellé. A kis kínait ? aki a mellemig ér, visszanyomom a kanapéra, majd dobok utána egy másik Playboy-t, hogy nyugodjon le. Olvasni kezdi ? inkább csak nézegeti!

 

Megint nyílik az ajtó, és egy pap jön be rajta, rendes reverendában meg minden? Már nem nézünk egymásra a Barbarával.

- Dícsértessék! ? mondja.

- Önnek is Dícsértessék! ? mondom. - Miben segíthetünk? ? kérdezem kicsit félve az eddigi tapasztalatok alapján..

- Hoztam egy VW Caddy-t, amit bejelentettem szűrőcserére. Most elmegyek egy temetésre, mindjárt jönnek értem, és délután jönnék érte vissza, itt a kulcs. ? Azzal a kezembe nyomja a kulcsát (mondtam már, hogy közel a temető?), majd kimegy az ajtón.. ? Lehet, hogy a korábbi koporsós fickót temeti, de jó, hogy nem itt találkoztak!, - gondolom magamban, bár mehettek volna együtt!

 

A Kutyás Srácnak a kanapén csörög a telefonja, ezt hallani:

- Hello spanom! Most nem jó, itt vagyok a Gázos Csajoknál, utána megyek! Neeem, nem annyira ?gázosak? haver! Egész tűrhető buxák, majd feláll a kanapéról, és egyesével végigmér bennünket. ? Szóval nem ?gázosak?, csak a Gázos Csajok tudoood, a gázszervizben vagyok a verdával meg a nagy döggel (remélem, a kutyára gondol). Viszem majd! Oksa, Csá!

Ahogy befejezte, már hozza az egyik szerelő a kocsikulcsot, kész a srác kocsija, végre mehet!

Kimegy a srác az ajtón, a kis kínai felugrik és közvetlen közelről ezt kérdezi:

- Mehet kakíni újszág? ? és néz ránk ártatlanul.

- Persze! Mehet! ? mondjuk egyszerre. ? Persze, hogy mehet kakilni az újság! Misem természetesebb! Menjen csak! Vigye, vigye!!! ? mondjuk sürgetőleg, addig sem ijeszteget az ugrálásával fölöslegesen.

 

Egy kis nyugi van, így megbeszéljük, hogy kimegyünk megnézni, hogy a kinti raktárban van-e még tartályunk. Bent csörög a telefon, így a Barbara visszaszalad érte. Én megnézem, hogy mennyi és milyen tartályaink vannak, és már éppen zárom be a lakatot, amit guggolásban tudok csak megtenni, mert olyan alacsonyan van, amikor két árnyék jelenik meg közvetlen mögöttem. Felnézek a napsütésben két egyenruhás rendőrt látok, a CB rádió recseg a vállukon. Meg sem tudok szólalni, ők szólítanak meg:

- Jó Napot kívánunk! Az Autógáz Ász Kft. vezetőjét keressük. ? mondják nagyon hivatalosan.

- Én lennék. - állok föl lassan, a félelemtől reszkető térdeimmel.

- Akkor talán fáradjunk be az irodába! ? mondja az egyik úgy, mintha Ő lenne itthon, de nagyon komolyan, a kezét közben a pisztolytáskáján pihentetve.

- Fáradjunk? - mondom én is elcsigázottan, és kattog az agyam, hogy miért akarnak engem előállítani, mit vétettem én, egy ártatlan szervizes kislány? Nagyon sajnálom magam.

 

Beérünk az irodába, hellyel kínálom őket, nem ülnek le. Miért is ülnének? Én leülök, így várom a mondandójukat.

Ekkor kintről fura hangokat hallunk (ahogy a ?kisz kínai? végzett a vécén, és kijött az ?újszágjával? együtt) az egyik rendőr szigorúan megnézi magának,, majd becsukja maga mögött az ajtót ? gondolom, hogy ne zavarjanak minket, amíg elmondják a jogaimat! De ő mást kezd el mondani:

- Szóval van nekem egy Hummer-em, amibe gázt szeretnék?? és mondja ?. és mondja?. azt sem tudom mit mond, de csak mondja ?. és nagyon boldog az autójától, és mondja?. és akkor leesik, hogy csak GÁZT AKARNAK EGY AUTÓBA! Nem követtem el semmit! Hurrá! Nem fognak elvezetni, csak éppen rám hozták a frászt! Amikor megkönnyebbülten elmosolyodom, visszamosolyognak, és ezután felveszem az autót átalakításra. Megbeszéljük a részleteket, és legújabb rendőr barátaimat kikísérem az ajtón nagy mosolygások közepette.

 

Kész a kis kínai autója! Ő is távozóban van, nagyon elégedett, nagyon ?ÖJÜJ?, mondja: - KÖSZÜNÜM, KÖSZÜNÜM, NINC GÁSZ BAJ, KÖSZÜNÜM. ÖJÜJÖK. JÓ. ? majd kifelé menet hozzáteszi: ÓCÓ MOSZÓPOJ? KÉTEZEJÖTSZÁ! ? csóválom a fejem, hogy NEM, majd végre valahára kimegy.

 

Délután van. A Gyönyörű Ezüstróka jött vissza az autójáért, de kicsit még várni kell, addig leül a kanapéra és laptopozik.

A hátsó műhely felöl egy pocakos kismama hoz egy Peugeot 306-ot szűrőcserére, ő is leül a kanapéra, olvasgat.

A pap is előkerült a temetőből, biztos eltemette a reggeli ?hullánkat?- reméljük épségben odaért (rossz vicc!), és érdeklődik, hogy kész-e a kocsija, mondjuk: kész, és odaadjuk neki a Candy kulcsait.

 

Kicsit belefáradva a mai nap eseményeibe, összerogyva ülünk kolléganőmmel a recepción, és érdeklődve figyeljük, hogy milyen szülési tanácsokat ad Dr. Ezüstróka a Pocakos Kismama ügyfelünknek. A vajúdási szakasz végeztével, már a kitolási szakasz részletezésénél tartunk, amikor visszajön a pap, hogy valami nem jó a kocsival, nem jó a kulcs!

- Jónak kell lennie! ? mondjuk már megint szinte egyszerre, amikor az Doktor úr megismeri a saját kulcsát.

- Ez az én Candy-m kulcsa! ? mondja, kicsit mérgesen, majd kérdően ránk néz, hogy egyáltalán hogyan fordulhatott ilyen elő, mármint, hogy összecseréltük a Candy meg a Caddy kulcsait.

Mi ismét ? ma már ki tudja hányadszor ? jelentőségteljesen összenézünk, majd ennyit mondunk ? de csak azért, hogy mi is viccelődjünk egy kicsit:

- Caddy vagy Candy! NEM MINDEGY????? ? és tőlünk visszhangzik a műhely!

 

Mindent rendbe téve zárjuk be az irodát, és mosolyogva ülünk be kocsinkba ezután a szokásosan ?nyugis? pénteki nap után.

 

Jó hétvégét mindenkinek! J

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned